|
Változás
2008.03.16. 02:05
 Niki nagyon tehetséges felsőfokú intézménybe járó költőnő. Főleg fájdalmait írta ki magából - az örömujjongók születésük óta foglalkoznak énekkel, írással -. Ez az első verse, amit bemutatott nekünk.
Fogadják nagyon nagy szeretettel!
Eljött ez az idő is.
Nem is emlékszel
Mikor éreztél ilyesmit.
Tudtad, hogy lesz idő,
Mikor azt kívánod,
Bárcsak soha ne jönne el
Ez a pillanat.
De most megkönnyebbülve állsz előttem.
Mélyen a szemedbe nézek.
Én ezt nem így akartam.
Bántva érzem magam és elhagyatottnak,
Ahogy egyre mélyebben nézek szemedbe.
Mert nem látom már azt a tüzet,
Mint azelőtt egykor.
Megváltoztál, szabad akartál lenni,
Mint én az elején.
Már nem rejtőzhetek el előled,
Fogva tart még emléked.
Tudom kegyetlen vagy.
És ezt te is jól tudod.
De kérlek ne hagyd ennyi kín közt
Elveszni lelkemet.
Kérlek ne szakítsd ki szívemet.
Rab vagyok.
Emléked rabja, amit,
Mint egy fényképet darabokra
Szakítottál.
Nem vagyok már.
Semmi sem többé.
Emlékek nélkül céltalanul
Tengetem életemet.
Erősnek lenni?
Ezt a szót már nem ismerem,
Mióta utoljára néztem szemedbe.
Nem vagyok már.
Semmi sem többé.
2007. szeptember 5.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
