Mesék : A jégvirág születése |
A jégvirág születése
2008.03.24. 01:37
Régen még nem volt medicina. Amikor torokgyíkot kapott egy-egy kisgyermek, könnyen belahalt.
Semmi sem lehet olyan szívszorítóan fájdalmas látvány, mint a beteg gyermek szeme. Ilyenkor az anya könnyei végigcsordogálnak arcán, s így ápolja gyermekét. Régen még nem volt medicina, ha torokgyíkot kapott egy-egy kisgyerek, gyakran belehalt.
A kisleány bágyadtan lehelte feléje hajló édesanyjának: virágot szeretne.
Az anya elindult virágért. Ment hegyeken, völgyeken át, tüskés, bozótos erdőkön keresztül. A tüskék összeszabdalták, az indák beléragadtak, a gallyak összeszurkálták, lábai, kezei véreztek, a hideg csontig hatolt testébe, marcangolta, tépte a téli szél. Egyszer csak káprázatában egy palotát látott maga előtt. De nem akármilyen palotát, jégből készült minden részecskéje.
Bement a palotába, amely a Jégtündéré volt, s előadta a kérését: virágot szeretne vinni beteg gyermekének.
A jégtündér azt felelte:
- De hiszen ott a virág az ablaküvegen, az én ajándékom: a tél virága.
Menj haza asszony a gyermekedhez, aki nagy lázban fekszik egyedül a házban!
Az anya visszafordult. Mintha enyhült volna a hidegség, abbahagyta a szél a szaggatását, az indák szétnyílottak előtte, nem tépték az ágak. Gyermeke édesdeden aludt. Ekkor kinyitotta láztól égő szemeit, s az ablakra mutatott:
- Jégvirág! Láttad már anya?
Az anya könnyekben úszó tekintettel pillantott oda, meghatottan látta a virágok alakzatait, egyik szebb volt a másiknál.
hétfő, 2007. november 12.
|