|
Kérlek...
2008.03.24. 02:44
 A fiatal költőnő ebben a versében esedezve mondja, hogy a barátja szeretne lenni valakinek, de magát okolja azért, hogy a barátságukra árnyék vetült.
Kérlek ne tedd ezt velem,
Kérlek csak ezt ne mondd,
Kérlek vigasztalj azzal,
Hogy mind ez csak szeszély, valami ábránd,
Nem érzel ilyet, tudod te ezt jól,
Kérlek mondd azt: csak barátnak vagyok jó.
Kérlek tedd meg ezt nekem,
És ne gondolj rám,
Tépj ki szívedből,
S ha ez se megy, s ha már fáj,
Hidd el én csak jót akarok ezzel,
Kérlek felejts el, hogy voltam egyszer.
Kérlek ne szenvedj, azt nem bírom,
Hidd el nekem ez jobban fáj; tudod,
Mert barátom vagy,
S barát a barátot nem hagyja bajban,
De ha én vagyok a baj forrrása,
Kiírtani neked kell azt.
Csak kérlek ne légy ilyen,
Ne mondj ilyet,
Mert tudom, hogy szenvedni fogsz,
S én nem bírom az ilyet.
Ezért kérlek tépj ki onnan belül tövestől,
S dobj ki jó messze,
Hogy nehogy visszajöjjek,
Dobj el, s meglátod mennyivel jobb lesz.
Kérlek csak azt mondd nekem,
Hogy barátod vagyok,
Kérlek téged,
Mert szolgálni csak ennyivel tudok.
Sajnálom hidd el,
S bocsánatodért könyörgöm,
Kérlek, nem akartam,
Hogy ez így végződjön.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
