|
Az éjszaka lángjai
2008.03.25. 21:47
Hihetetlen érzés kerített hatalmába, amikor ezt a verset olvastam. A vámpírok jutottak eszembe róla, s a vers címéről. Itt viszont a szívét vették el a hölgynek, mely ezer sebből vérzik, vére rácsepeg a szeretett lényre.
Látod, vérzek…
Minden egyes csepp kezedre hullik,
És lefolyik ujjaid közt.
Vágyakozva nézel rám, mélyen szemembe.
Nem tudom, most mit is érzek, de a fájdalom
Mi nyilallt mellkasomba nem szűnt meg.
A bőröm ég, lélegzetem lassulni látszik.
Miközben téged áthat a forróság és a gyönyörűség tüze.
Átöleltél és ebben a pillanatban valami rajtam is úrrá lett.
Egyszerűen volt kínokkal teli és élvezetes.
Végzetemnek számító apró, de mély szúrásod
Egy pillanat alatt ölte meg szívemet.
Mely már rég a tiéd volt és a tiéd is lesz
Örökre.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
