|
Gondolat
2008.03.25. 21:53
Nem könnyű helyzetben van a vers szereplője, aki rájött arra, hogy alkották, van gazdája, aki szereti, játszadoznak, néha elhal, néha barát, néha magához láncolja. Még szerencse, hogy a címnek megfelelően mindez gondolatban történik.
Viszont a gondolat először csak álom szinten működik, azt mondják: később valósággá is válhat. Ezzel én, mint földi ember ellenkezem: nem vagyok olyan, aki gondolattal teremteni tud, mint a mágusok és többi teremtő képzelettel bíró nem földi lény...
Gondolat vagyok csupán,
A te fejedben születtem,
De létezni nem fogok soha.
Mert az akarat, ami engem
Valóra válthatna:
Nincs meg benned.
Idővel elfelejtesz,
És ha majd nem látsz álmodban,
Sem pedig ébren, akkor
Szűnök meg teljesen.
De boldog vagyok,
Hiszen ismerlek.
Mert olyan vagyok,
Mint te és miattad is létezem,
Igaz, csak az elmédben.
Tudom milyen vagy,
Tudom az érzéseidet,
És tudom a vágyaidat is.
Tudom mitől félsz,
Tudom, hogy vársz rám,
Mikor nem talállak
Meg, pedig én mindig is
Kereslek, csak akarnod
Kellene és bízni magadban
Néha egyszerűen csak felbukkanok,
Néha az idegeidre megyek,
Néha miattam már
Azt se tudod, hogy
Ki is vagy valójában.
De ugye érzed,
Én csak miattad és
Érted élek.
Mert te alkotsz és
Te is pusztítasz el.
Tudom, van mikor
Utálsz és gyűlölsz,
Mert mintha soha
Nem akarnék
Elszakadni tőled.
De van mikor
Szeretsz és kiállsz
Mellettem.
Ilyenkor valami mássá
Alakulok át, olyanná, ami
Kézzel megérinthető.
Ugyanaz maradok,
Csak egy kicsit más formában.
Van, amikor csak úgy
Egyszerűen elhalok,
És van, mikor évekig
Magadhoz láncolsz.
Mert én, akár egy barát,
Akár valami terv mása
Vagy része vagyok,
Te alkotsz, csak te.
Te egyetlen, drága
Gazdám.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
