Corrie ten Boom középkorú hajadon volt, foglalkozására nézve órás, aki békésen éldegélt a hollandiai Haarlemben. Amikor Hitler seregei az 1940-es évek elején Európa nagy részét elfoglalták, Corrie bátyja - református lelkész - számos üldözött zsidónak nyújtott menedéket. Miután a német csapatok megszállták Hollandiát, Corrie elhatározta, hogy ő is segít neki: baráti köre zsidó tagjait otthona titkos átjárójában rejtette el, amíg ki nem tudták csempészni őket az országból.

     A Ten Boom-ház lassacskán a város ellenállási mozgalmának a központja lett, ahol a zsidók százai fordultak meg, sőt némelyik tartósan is meghúzhatta magát. "olyan volt a szobám, mint egy méhkas, mint valami elosztó, a kereslet és a kínálat találkozóhelye" - írta Corrie a Rab voltam, mégis...című könyvében.

     1944. február 28-án Corrie-t, a húgát, Betsie-t és apjukat feljelentették és letartóztatták. A Gestapó átkutatta ugyan a házukat, a titkos helyiség azonban olyan leleményesen volt kialakítva, hogy semmiféle bizonyítékot sem találtak embercsempészetre. Mivel Ten Boomék nem árulták el a búvóhely hollétét, élelmiszerjegy-lopás vádjával ítélték el és börtönözték be őket. (Védenceiknek, egy kivételével, sikerült biztonságba jutniuk)
Az apa csak tiz nappal élte túl az ítéletet, de Corrie és Betsie számára a következő év maga volt a pokol. És mégis, lelkiereje és Istenbe vetett rendíthetetlen hite révén Corrie reményt öntött sok rabtársába, s kedvességével enyhítette szenvedéseiket. Amennyire tudta, sose látott "hús-vér" angyalt, az angyali közbelépés jeleit azonban nemegyszer tapasztalta.
Amikor például csoportjával megérkezett a rettegett Ravensbrückbe, az egyik női megsemmísítő táborba, Corrie rémülten látta, hogy mindenüket - még a meleg holmijaikat is - elveszik tőlük. Meg fognak fagyni ebben a sivár pusztaságban! És mi lesz a kis Bibliájával? Ezt zsinórra fűzve a nyakában hordta és mindig vígaszt merített belőle szomorúságában. De most biztos elkobozzák.

     Mielőtt rákerült volna a vetkőzés és a motozás sora, Corrie engedélyt kért, hogy kimehessen a fürdőszobába. Ott a Bibliát belecsavarta a saját és a Betsie gyapjú fehérneműjébe, a csomagot az egyik sarokba tette és visszament megint, beállt a sorba. Később, miután ő is, Betsie is felvette a tábor előírásos alsóingét és ruháját, a meleg fehérneműt - és benne a bibliát - alája rejtette. Eléggé kidudurodott, de úgy imádkozott: Uram, küldd el angyalaidat, hogy körülfogjanak!
Aztán észbe kapott, hogy az angyalok szellemi lények és ekképp módosította fohászát: Uram, add, hogy ma ne legyenek átlátszóak, mert az őröknek nem szabad látniuk engem!

Nyugodtan haladt el az őrök előtt. Mindenki mást tetőtől talpig alaposan megmotoztak a sorban, minden kidudorodást és ráncot megvizsgáltak. A Corrie előtti nő eldugott egy gyapjúmellényt a ruhája alá, ezt rögtön felfedezték és elkobozták. Az utána következő Betsie-t is megmotozták.
Corrie-hoz azonban nem nyúlt senki - még csak rá se néztek. Mintha nem is látták volna a sorban. A következő kapunál, ahol az őrök újabb csoportja tapogatott végig minden rabot, szintén átnéztek rajta.
A Bibliát a tábor lakóinak tilos volt maguknál tartani. Ha találtak egyet valakinél, megduplázták a bűntetése időtartamát és megkurtitották a fejadagját - amely pedig amúgy is épp csak az éhhaláltól óvta meg. Corrie hónapokat töltött ebben a rendkívül kegyetlen intézményben és sokszor átkutatták a holmiját. Ő és Betsie titokban istentiszteleteket és Biblia-magyarázatokat is tartottak a legekülönbözőbb hitű és nemzetiségű társnőiknek. De úgy tetszett, valamiféle láthatatlan védőfal veszi körül a Bibliáját, mert az őrök sohasem találták meg.

     Ravensbrückben a gyógyszereket többnyire le kellett adni, bizonyos toalettszerek viszont a raboknál maradhattak. Corrie is megtartott egy kisüveg Davitamont, egy folyékony vitaminkeveréket - az üveg körülbelül félig volt, amikor Ravensbrückbe érkezett.
A vitaminhiány a rabokat fenyegető legnagyobb veszélyek közé tartozott, s ösztöne azt súgta, Crrie-nak, csakis Betsie-nek juttasson a becses készítményből, mert nagyon lefogyott és beteg volt. De a többiek is betegek voltak "és a láztól égő szemek, a hidegrázástól reszkető kezek láttán az embernek nagyon nehezére esik nemet mondani" - írta Corrie A búvóhely-ben. Azoknak a száma, akik naponta kaptak a Davitamonból, hamarosan harminc fölé szökött, ennek elenére "valahányszor megdöntöttem az üvegcsét, az adagoló dugóból kibuggyant egy csepp. Sokszsor feküdtem álmatlanul éjszaka, próbáltam megfejteni a rejtélyt, megérteni a kifogyhatatlan készlet csodáját, amellyel megáldott bennünket az ég." És ha nem is tudta, miképp, a csepp újra meg újra megjelent.

     Egyszer valaki, aki a tábor kórházában dolgozott, suttyomban egy élesztős zacskónyi vitamint adott át Corrie-nak, azzal a kéréssel, hogy minél szélesebb körben ossza szét. Corrie minden nőnek egy hétre valót adott belőle. De amikor kinyitotta a saját kis Davitamon-üvegét, meg kellett állapítania, hogy üres. Szerepét azonban átvette az élesztős zacskó, hónapokra ellátva őket vitaminnal. Corrie mindig meg volt győzödve róla, hogy ezekben a megmagyarázhatatlan történésekben angyaloknak van benne a keze.

     Betsie meghalt a táborban, felőrölte az éhség és a betegség. Nem sokkal később Corrie-t a parancsnokságra hivatták és szabadon engedték. Szenvedései véget értek. Élete azonban már sose tért vissza a régi mederbe.

     Nem. Corrie új irányban indult el: otthonokat alapított olyanok számára, akiken a háború alatt elkövetett brutalitások mély sebeket ejtettek, megfelelő körülményeket teremtett testi-lelki gyógyulásukhoz. Az otthonai fenntartásához szükséges pénzt előadókörutakkal szerezte meg, az egész világot bejárta. De a legjelentősebb, "láthatatlan közbelépés"-ről, amely az érdekében történt. Corrie csak 1959-ben értesült. Ekkor ugyanis egy zarándoklat keretében, amely a Ravensbrückben életét vesztett kilencvenhatezer nő emléke előtt tisztelgett, ellátogatott az egykori haláltáborba, s itt kiderült, hogy szabadulását "adminisztrációs hibá"-nak köszönhette. Egy héttel azután, hogy elhagyhatta a tábort, a vele egykorú összes rab és deportált a gázkamrákba került.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.