"Az angyalok, amennyire vissza tudok emlékezni, mindig ténylegesen, sőt láthatóan is jelen voltak az életemben, ha a közelemben vannak, nyugodt vagyok, senkitől és semmitől sem félek" - írta nekem Fran Hamilton.
"Megtanultam, hogy a jelenlétüket egy bizonyos érzés jelzi. Nem túláradó boldogság, vagy vidámság, vagy vad szívdobogás ez. Nem - biztonságtudat és derű. A világgal való megbékélés. Mintha Uramat, Istenemet érinteném."
     Frannek több angyalélménye volt Egyik reggel például együtt hallgatott misét a fia osztályával. Előre bejelentették, hogy az egyik gyerek most fog először a szentáldozáshoz járulni. A mise elkezdődött, s először úgy látszott, minden úgy folyik, mint mskor. Ám a közepe táján Fran arra lett figyelmes, hogy kis fénypontok gyűlnek mindenfelől a szentélybe. "Olyanok voltak, mint megannyi apró, de szinte vakítóan ragyogó gömböcske - meséli Fran. - Annyi volt belőlük és akkora fényesség támadt, hogy be kellett hunynom a szemem. Úgy tűnt, senki más nem látja őket a templomban, de én biztos voltam benne, hogy égi lények, akik azért jöttek, hogy részt vegyenek a szent áldozatban és ennek a gyereknek az első áldozásán."
Amikor Fran és a többi jelenlévő az oltárhoz vonult, a ragyogás folytatódott. A gömböcskék táncoltak és szikráztak és fokozatosan összeolvadtak, amiből olyan kápráztató fényesség származott, hogy Fran kénytelen volt megint behunyni a szemét. Miután megáldozott, újra a padjában találta magát - és nem emlékezett, hogy miképp került oda. Mire hálaadó imáját elmondva kinyitotta a szemét, a ragyogás már eltűnt.
Fran nem tudta felkutatni ezt a gyereket, aki most már felnőtt, de valószínűnek tartja, hogy volt benne valami rendkívüli. És biztos benne, hogy egyszer majd meg fogja érteni, miért gyűlt össze annyi angyal az első áldozására.
Fran és férje, Bob egy éjjel valamilyen összejövetelről hazatérőben az óhhiói Columbusbe, az I-71-en haladt dél felé, s egyszer csak észrevették, hogy defektet kaptak. És az is rögtön eszükbe jutott - sajnos későn -, hogy a pótkerekük még nincs felfújva.
"A férjem úgy döntött, a padkán elkecmereg az autópálya kijáratáig, ott talán van a közelben egy egész éjjel nyitva tartó benzinkút - , meséli Fran. - Miközben továbbmentünk, nagyon lassan, imádkozni kezdtem az őrangyalomhoz. De minél messzebb jutottunk , annál nyilvánvalóbbá vált, hogy sehol sincs benzinkút. Még buzgóbban imádkoztam, amíg csak egy kis fűszerüzlethez nem értünk - az is zárva volt , és meg nem álltunk a parkolójában a lámpák alatt. Ekkor nagy nyugalom szállt meg és valami sejtelem, hogy nem kell tovább imádkoznom."

Néhány perc múlva egy kis külföldi kocsi fékezett le a közelünkben, csinos nő szállt ki belőle és nyugodt léptekkel odament hozzájuk. "A huszas éveiben járhatott, magas volt, karcsú, hosszú, barna hajjal" - írja Fran. Nagyon derűsnek és magabiztosnak látszott.
- Valami baj van? - kérdezte az ablakon át. - Tehetek valamit magukért?
- Levegő kellene a pótgumimba - felelte Bob.
- Elvihetem magukat Grove Citybe, az körülbelül három kilométer - ajánlotta fel a fiatal nő. - Ott van egy egész éjjel nyitva tartó benzinkút.
- Ez igazán nagyszerű lenne - mondta Bob.
Fran úgy döntött, ő addig a kocsiban vár. Nem volt ideges, amiért egyedül maradt, de kezdte újra lepergetni magában a történteket. Vajon miért áll meg egy fiatal nő egy kihalt autóúton, hogy segítsen két idegennek? És a a hallatlan biztonság és béke, ami áradt belőle...Frant is békesség töltötte most el, az a fajta, melyet akkor érzett, amikor angyalok voltak a közelében.
Bob és a fiatal nő hamar visszatért a felpumpált pótkerékkel. Bob nekifogott a szerelésnek, az ismeretlen nő pedig elbúcsúzott tőlük és továbbhajtott. - Megmondta neked, hogy kicsoda? - kérdezte Fran, amikor aztán ők is folytathatták az útjukat.
- Azt mondta, a Grove City Rax étterem vezetőjének a felesége - felete Bob - Holnap az lesz az első dolgom, hogy elmegyek abba az étterembe és még egyszer megköszönöm a szívességét.
- Nem lesz kinek - közölte vele Fran. - Ez a szép asszony tudniillik nem az étterem vezetőjének a felesége - se senki másé, ami azt illeti. Merthogy angyal.
- Ó, az isten szerelmére! - tört ki Bob, aki persze egyáltalán nem hitt Pran jóslatában.
Másnap reggel valóban elment az étterembe. De nagyon hamar vissza is jött, leforrázva.
- A vezetőnek egyáltalán nincs felesége - mondta Frannek. - Amikor elmondtam neki, hogy nézett ki az asszony - és bizonygattam, hogy segített rajtunk -, úgy nézett rám, mint aki azt hiszi, nem vagyok normális.
Bobnak és Frannek sose nyílt alkalma, hogy még egyszer köszönetet mondjon megmentőjének. Fran azonban feltételezi, hogy a hölgy tudja, mennyire hálásak neki.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.