Új kezdet
2008.03.28. 12:26
Joan Wester Anderson Hol angyalok járnak utolsó előtti fejezete ez, bár történetei végtelenek, ezekből pár esetet írt le az írónő.
A könyvet ajándékba kaptam 1995-ben, megrendelhető volt akkor a Kiadó címén.
Nem kívánok neked kincset vagy fényes hírnevet,
csak hogy bármerre járj,
törődött szívet mosollyal vidíts,
komorság napja légy, ha percig is,
ekképpen lesz majd fénysugár az élted,
mint vaksötétben az angyali léptek.
Szavak az angliai Upwaltiam templomának faláról.
A mi kultúránkban az angyalfogalommal nemigen boldogulnak az emberek a mai világban. Ha ugyanis meg tudunk magyarázni valamit, "természetes eset"nek nevezzük. De ha nem tudjuk megmagyarázni, sehogy sem akaródzik "természetfeletti"-nek minősíteni.
Pedig hányan vannak közöttünk, akik életük legrémületeseb pillanataiban sajátos suttogást hallottak, láthatatlan kezet éreztek vállukon, segítséget kaptak egy idegentől, aki egészen olyan volt, mint mi...és mégis valahogy másmilyen volt! Hányunknak van része, amikor elhagyatottnak és magányosnak érezte magát, rejtélyes, megmagyarázhatatlan találkozásban, amelyből bátorságot és erőt merített!
Miért kellene megmagyarázni az efféle eseteket?
Miért ne küldhetne a gyermekeit szerető, minden ügyükkel törődő Isten angyalokat és embereket, hogy végrehajtsák akaratát?
Mert mit tesznek az angyalok? Jó híreket hoznak nekünk. Megnyitják a szemeinket: csodálatos pillanatokra, remek lehetőségekre, példamutató emberekre hívják fel a figyelmünket - arra, hogy itt van közöttünk. Lelket öntenek belénk, szárnyakat adnak nekünk.
Mindezt mi is megtehetjük egymással.
Az angyalok gyámolítanak bennünket. Ha gyászolunk, részt vesznek benne, némán mellénk telepszenek. Módot adnak rá, hogy szenvedésünket átlényegítve, rélépjünk a gyógyulás és a remény hídjára. Új felfedezésekre buzdítanak, új tovlatokat nyitnak meg előttünk.
Mindezt mi is megtehetjük egymással.
Az angyalok gyakorlati segítséggel is szolgálnak. Mint láttuk, információkat kaphatunk tőlük, élelmet szereznek nekünk, megvédenek az élet viharaiban. Az angyalok mindenkit ugyanabba az irányba vezetnek, de nem mindenki halad ugyanolyan gyorsan, mint a többiek. Az angyalok azonban hajlandók félrehúzódni - és várni.
Mindezt mi is megtehetjük egymással.
A "hivatásos" angyalokkal egy baj van? Nem mindig lehet számítani rájuk és nem lehet csak úgy elküldeni értük - mondta Lee Ballard, a misszionárius, akit Pug-Pug meglátogatott. - Ezért van igen nagy szükség "amatőr" angyalokra. Olyan amator angyalokra, mint te meg én.
Nem sokan vannak köztünk, akiknek megadatik, hogy életük folyamán felismerhetnek égi lényeket (bár biztos vagyok benne, hogy a utóbbiak valamennyiünkkel kapcsolatba lépnek.) De mindnyájan lehetünk angyalok egymás számára. Csak engedelmeskednünk kell arra a halk hangra, amely ezt mondja: "Eredj. Kérdezz. Nyújtsd ki a kezed. Légy válasz valakinek a segélykérésére. Feladatod van, amit el kell végezned. Higgy." Csak fel kell tételeznünk, hogy Ő valóban ott van és szeret minket, ha mi is szeretjük felebarátainkat és elfogadjuk a szeretetüket.
És akkor boldogabb lesz az egész világ.
Az angyalok pedig, bárhol legyenek is, táncra perdülnek majd.
A könyv megrendelhető közvetlenül a kiadótól: 1363- Budapest, Pf.: 65.
|