Gondfelhőktől sötét e föld,
Elvétve látja meg szemünk,
Csak ha hószárnyon égre tűnt,
Az angyalt, titkon őrözőt.

Csöpp Christamel balladája

     Az angyali mentőakciók néha drámaiak. De lehetnek másfélék is, olyan észrevétlenek, hogy akin segítettek, csak utólag eszmél rá a történtek természetfölötti jellegére. Jean Doktor, aki a kaliforniai Oceanside-ban él, jól tudja ezt.

     1980-ban Jean férjét, Johnt különös betegség támadta meg. John egészséges, hatvanéves férfi volt, aki mindennap kocogott, egy üzleti útja során azonban kissé belázasodott, s a láz hamarosan negyven fok fölé szökött. Orvosa antibiotikumokat adott neki, de a láz másnapra sem csillapodott le és John furcsán kezdett viselkedni. - Amikor beszéltem hozzá és válaszolt, úgy tűnt, hogy két hangot hallok - meséli Jean. Az egyik a férje jól ismert hangja volt, amely most bizonytalannak és a beszéde zavarosnak hatott. De mintha egy másik, mély és bíztató hang is lett volna alatta, amely Jean szerint ezt ismételgette: "Át fogod vészelni ezt, John".

     Jean megint hívta az orvost és nemcsak a tünetekről, hanem a két-hang-jelenségről is beszámolt neki. - Egész biztos hallucinál, a magas láz miatt - mondta az orvos Jeannek. - Vitesse azonnal a kórházba.

    Jean bevitette és noha a diagnózis tüdőgyulladás volt, John nemsokára felépült és hazamehetett. Csakhogy a furcsa tünetek újra jelenteztek nála és mire ismét kórházba került, már félig önkívületi állapotban  volt. - Az orvos azt mondta, hogy John hallja a hangunkat, de felelni nem tud - ehelyett szóról szóra elismételte, amit mondtunk neki - idézi fel ezt a stádiumot Jean. - Iszonyatos volt. Az én egészséges férjem a szemem láttára ment tönkre.

     A következő néhány napban John hol magához tért, hogy visszasüppedt az eszméletlenségbe. Négy specialista is foglalkozni kezdett az esetével. Gerincvelő-vizsgálatokat végeztek, vértenyészeteket készítettek, még azt is ellenőrizték, nem vegyi mérgezés-e a kiváltó ok, de hiába. Semmire se jutottak - és már semmit se tehettek.

     Szombat este Doktorék három felnőtt gyereke is összegyűlt John szobájában - döbbenten tapasztalták, mennyit romlott apjuk állapota. Jean csöndesen sirdogált szorongásában és kimerültségében.  Úgy látta, John hamarosan itt hagyja őket és ő képtelen bármiben is segíteni rajta. - Könyörgök Uram, hagyd meg nekem a férjemet - fohászkodott magában John ernyedt és már egyáltalán nem reagáló kezét fogva. - Szükségem van rá...Szeretem...

     Vasárnap reggel Jean sápadt arcát nézte. Kopogtattak, s amikor felállt, egy idősebb hölggyel találta magát szemben: elegáns, szürke selyemruha volt rajta, fehér haja szépen elrendezve. Kezében aranyszelence csillant meg, olyasféle, amilyenben a szentelt ostyát tartják és Jean arra gondolt, hogy mivel a katolikusoknál a papok bizonyos feladatait ma már világiak is elvégezhetik, ez az asszony betegeket áldoztatni jött a kórházba.

   - Állítsa talpra John testvért - mondta a hölgy Jeannak határozott, de barátságos hangon.

     John testvér? Ki ez az asszony? Jean biztos volt benne, hogy a papok világi segítői nem szoktak utasítgatni se betegeket, se a hozzátartozóikat. - De hát ez lehetetlen - tiltakozott. - A férjem jóformán mozgásképtelen.

   - Pedig fel kell állnia - jelentette ki a szürke ruhás hölgy szeliden, de némi rosszallással a hangjában. Jeant felkavarta ez az erőszakosság. Mi lesz, ha bejön a szolgálatos nővér és  látja, hogy megzavarták John nyugalmát? Mégis úgy érezte, engedelmeskednie kell ennek az erélyes, de furcsamód megnyugtató idegennek - olyannyira, hogy kinyújtotta a kezét és ülő helyzetbe húzta fel Johnt. Az asszony türelmesen, higgadtan nézte.

     John nagyon gyönge volt, de nem tiltakozott a felkelés ellen és a felesége segítségével valahogy fel is kászálódott, s aztán ott álltak kissé imbolyogva  mind a ketten az ágy mellett. A szürke ruhás hölgy ekkor megragadta a kezüket és Jean érezte, hogy valami hideg elektromosság fut végig, több hullámban rajta.

   - Őszintén kívánjuk John testvér gyógyulását - mormolta a szürke ruhás hölgy - és hogy Jézus szeretete megérintse. Gyógyuljon meg nyomban!

     John nyelvére helyezte az ostyát, bekattantotta a kis aranyszelencét, sarkon fordult és gyors léptekkel elhagyta a szobát. Jean visszasegítette Johnt az ágyba és látta, hogy rögtön mély álomba merül.

    Micsoda fura história! - tűnődött Jean. Még szerencse, hogy a személyzetből senki se nézett be hozzájuk, nem kapta rajta, amint kivonszolja Johnt az ágyából! De a nővértől is igazán kedves volt, hogy túltette magát a látogatási szabályokon. Jean  kinyitotta az ajtót, kidugta a fejét. - Köszönöm, hogy megengedte, hogy John megáldozhasson - mondta az irányító pultnál ülő nővérnek. - A hölgy, aki a papot helyettesítette, épp most ment el.

    A nővér ránézett. - Legalább huszonöt perce ülök itt - felelte -, de senkit sem láttam kijönni a szobájukból.

     Ez meglepte Jeant - odament a szomszéd szoba ajtajában álló nőhöz és megkérdezte:

   - Látott kijönni valakit a szobánkból, kérem?

   - Nem, senkit - rázta meg a fejét a látogató. - És már legkevesebb félórája álldogálok itt.

     Jean végigjárta az emelet összes szobáját és mindenütt kérdezősködött, aztán a várókba és végül az előcsarnokba ment. A portán megtudta, hogy a szürke ruhás hölgy nem jelentkezett be. Igen, katolikus férfiak eg csoportja valóban járt a kórházban, s azért jöttek, hogy megáldoztassák a betegeket, de nő egyetlenegy sem volt köztük. Jean ekkor, belefáradva a kutatásba, feladta. Nagyon fura volt az egész, gondolta, a legjobb, ha elfelejti az ember, márcsak azért is, mert a jelek szerint John nem sinylette meg.

     Nos, John átaludta a délelőttöt és a délután jó részét, s fél ötkor hirtelen felült az ágyban. Jean megdermedt a rémülettől. Talán megint hallucinál? De nem. - A gyerekek itt vannak még az előcsarnokban? - kérdezte John.

   - Igen. Akarod, hogy idehívjam őket?

   - Nem. Felöltözöm és lemegyek hozzájuk.

     Jeannak elakadt a lélegzete. - Arról szó se lehet! - mondta. - Szörnyen beteg vagy - és ráadásul reggel meg is erőltetted  magad.

   - Kitűnően érzem magam, hidd el nekem - jelentette ki John.

     Jean jobban szemügyre vette. Férje viaszszerű bőre most rószaszínű volt; hetek óta nem látta ilyen jó színben. Kicsit megnyugodva adta rá a köntösét, segített neki belebújni a papucsába. És a gyerekek arcán tükröződő megkönnyebbülés és öröm igazolta sejtelmeit. Férje állapota sokat javult.

     Másnap reggel az orvos alaposan megvizsgálta Johnt és nem győzött ámulni. - John láza megszűnt, a szeme tiszta és akár haza is mehetne, mert nem találok semmiféle betegségre utaló tünetet - mondta neki. - De hogy ez minek köszönhető, azt képtelen vagyok megmagyarázni. - Jean nem látta értelmét, hogy megemlítse - egy orvosnak! - a szürke ruhás hölgyet. John élete azonban két héten belül visszatért a régi kerékvágásba és egészsége mindmáig kifogástalan maradt.

     Jean sokáig elzárkózott az elől a feltételezés elől, hogy titokzatos látogatójuk angyal volt. Hiszen az angyalok tündöklő fehér köntösben, arany glóriával jelennek meg, nemdebár? Az ő szürke ruhás hölgye viszont épp ellenkezőlet, erélyes volt, józan, hűvös és tökéletesen ura a helyzetnek. - Határozottan rendelkezett, határozottan imádkozott és miután elvégezte feladatát, határozott léptekkel távozott - mondja Jean. -  Kevésbé angyalszerű lényt elképzelni sem tudok.

     És mégis... ki kételkedne abban a csodálatos gyógyulásban, amely végbement? És nem voltak-e bátorító jelek egész idő alatt, amelyek arra vallottak, hogy bár el kell viselniük ezt a megpróbáltatást, nincsenek egyedül...Sőt nem hallotta-e azt a "második hang"-ot, amely megnyugtatta?

   - Azt hiszem, sokan érzik ezeket a "különleges érintések"-et - állapítja meg Jean -, csak attól félünk, hogy mások nevetségessé tesznek majd bennünket, ha beszélünk róluk. De én ott voltam, láttam Johnnál a változást és most a szeretet ajándékának tekintem az életet.

     Jean azt az imát sem felejti el, amit annyi hittel, áhitattal suttogott maga elé, amikor a betegség válságosra fordult: "Könyörgök, Uram, engedd, hogy életben maradjon...Szükségem van rá...Szeretem...tégy csodát..."

     És az Úr csodát tett - küldötte által.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.