Az angyalok ritkán néznek felénk,
S akkor sem időznek soká,
Látogatók, állnak tovább.

John Norris Unokahúga emlékére

     Az angyalok sok mindent tesznek az érdekünkben, de az egyik legfőbb feladatuk, hogy a segítségünkre siessenek, amikor erre a legnagyobb szükségünk van. Olvastam például eg philadelphiai ideggyógyász, dr. S. W. Mitchell esetét, aki egy fárasztó nap után arra ébredt, hogy egy kislány kopog az ajtaján. A gyerek, aki szegényesen volt öltözve és nagyon zaklatottnak látszott, azt mondta, anyja beteg és orvosra van szüksége.

     Bár éjszaka volt és havazott, Mitchell doktor elment a kislánnyal, s anyját megvizsgálva súlyos tüdőgyulladást állapított meg. Miután elintézte, hogy kórházba kerüljön, gratulált a beteg asszonynak a kislányához: az eszéhez, az akaratához. Az asszony furcsán nézett rá, majd ezt mondta:

   - A lányom egy hónapja meghalt

     Az orvos meghökkent, gondolkodóba esett - aztán a szekrényhez ment és kinyitotta az ajtaját. Ott lógott a kabát, amelyben a kislány az anyjához vezette. És a havazás ellenére teljesen száraz volt.

     Aztán ott van a corki (Írország) O'Keeffe atya beszámolója, akit egy jóképű fiatalember egyszer egy haldokló asszonyhoz hívott. A pap elment a fiatalemberrel Cork egy nyomorúságos részébe, ahol csak düledező istállókat és pajtákat lehetett látni, semmi mást.

   - Hol a csudában van az az asszony? - fakadt ki végül is.

   - Már egész közel vagyunk hozzá, atyám - felelte a fiatalember, s egy szempillantás alatt eltűnt.

     A pap döbbenten és tanácstalanul téblábolt, mígnem nyöszörgést hallott, s egy szemétdombon valóban talált egy haldokló fiatal nőt. A nő elmondta neki, hogy jómódú családból származik, s apácákhoz járt iskolába, ahol többek közt azt tanulta, hogy ha az ember bajba kerül, az őrangyalához kell fordulnia segítségért. Később rossz útra tért, elzüllött, s most, amikor teljesen magára maradt és egyedül kell meghalnia, eszébe jutott az a régi tanítás, s megkérte az őrangyalát, hozzon neki papot.

     Megtudtam, hogy Chicagóban is történt hasonló eset. Az 1870-es évek vége felé Arnold Damien jezsuita atya felépítette a Szent-család templomot, amely ma is ott áll a Roosevelt Roadon, az University of Illiois's Circle Campustól nyugatra. Damien atya kiváló hitszónok volt és sokat utazott. Nagy létszámú ministránsgárdát is szervezett a Szentcsalád egyházközségben. A tizenkilencedik század utolsó éveiben chicagói fiúk százai tanulták meg, hogyan kell az oltárnál szolgálni, a miséző papnak segédkezni.

     Múltak az évek. Damien atya megöregedett és félig-meddig vissza is vonult. Nos, egy cudarul szeles, esős éjjel két fiú jelent meg a Szentcsalád-plébánia előtt, ahol Damien atya lakott és becsengetett. Nagyanyjuk szörnyen rosszul van, mondták a kapusnak, papra van szüksége, hogy felkészítse az utolsó útra.

   - Nagyon hideg van és esik  - felelte a kapus. - Majd reggel kiküldünk hozzá egy papot.

    Damien atya azonban hallotta a csengetést és a kapuhoz sietett.

   - Én mindjárt elmegyek veletek  - mondta a fiúknak. - Gyertek be és melegedjetek meg egy kicsit, amíg áthozom az oltáriszentséget a templomból.

    Damien atya aztán nekivágott a fiúkkal a hideg és kihalt utcáknak. Az egyházközség egyik távoli pontjára vezették, több, mint másfél kilométerre a plébániától.

   - Ott fenn van a manzárdban - mondta az egyik fiú, egy ütött-kopott házra mutatva.

     A pap felment a keskeny, sötét lépcsőn. A legfelső emelet ajtaja valóban nyitva volt. A félhomályos lakásban  egy beteg, didergő asszonyt talált, akinek nem sok ideje volt hátra. Gyorsan feladta neki az utolsó kenetet és megáldoztatta - ellátta útravalókkal az örökkévalóságra.

   - Atyám - suttogta az öregasszony, amikor a pap befejezte az áldást -, hogyhogy eljött hozzám? Hiszen csak egy pár szomszédom tudja, hogy beteg vagyok és egy se katolikus.

   - De hát vannak unokái: azok hoztak ide - felelte Damien atya.

     Az asszony lehunyta a szemét.

   - Igen, voltak unokáim, atyám - mondta, két fiú, akik annak idején gyakran ministráltak a Szentcsalád-templomban. De mind a kettő meghalt sok évvel ezelőtt.

     Vajon angyal volt-e a két kis hírhozó? Damien atya szerint igen. És hogy megörökítse ezt az égi látogatást, készíttetett két ministránsszobrot, két gyertyát tartó akolitus-t, s a templom szentélyének a bejáratánál helyezte el őket, szemben egymással, magasan a hívek feje fölött - most is ott lebegnek.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.