Angyalokat fog küldeni...

Hány őrangyalunk van? Egy - aki
átformálja életünket - bőven elegendő.

Régi mondás

    Az őrangyalokat illetően számos nézet alakult ki. Vannak teológusok, akik szerint lehetséges, hogy mindegyikünkre kettő vigyáz. A portlandi (Oregon) Hope Price azonban, aki a következő történetet elmondja, nyilván úgy vélekedik, hogy egy csakugyan elegendő.

    Ha igaz, hogy valamennyiünknek van őrangyala, akkor az enyém eddig három alkalommal jelent meg, legalábbis ennyiről tudok - és mindig valaki más látta.

     Anyám, Minnie Mercalf Miller elmesélte, hogy amikor háromhetes voltam és nagyon pici, koraszülött lévén, egyik éjszaka arra ébredt, hogy egy szép fiatal lány hajolt fölé.

    Anyám valamiképp megtudta a szép látogatótól, hogy újszülött kislányának, aki a szomszéd szobában alszik, szüksége van rá. Sőt, úgy tűnik, azzal is tisztában volt, hogy jó ideig tartó megpróbáltatás vár rá, mert gondosan felöltözött és átment. És látta, hogy kék az arcom és nehezen kapok levegőt.

     Hosszú küzdelem következett a tüdőgyulladással, s anyám valóban több éjszakán át nem került ágyba, nem vetkőzhetett le. Azt mondta, a szép lány állandóan mellette volt, amíg ezt az élethalálharcot vívta.

    Egy kedves szomszéd is látta a lányt és megkérdezte anyámtól:

   Ki az a szép hölgy, aki azóta lakik magánál, amióta a kicsi olyan beteg? Néha látom, amikor kijön az első tornácra.- Mihelyt végképp túljutottam a veszélyen, a szép hölgy eltűnt.

    Sok év múlva, 1934-ben aztán visszatért, hogy ismét megmentsen. Ekkor már nekem voltak kicsiny gyerekeim és épp elváltam a férjemtől. Orvosom közölte velem, hogy komoly műtétnek kell alávetni magam, s akkoriban egy Lude nevű, mélyen vallásos asszony végezte nálam a házimunkát. Rá akartam bízni a gyerekeimet amíg a kórházban vagyok.

     Csakhogy Lude, mint kiderült, nem volt megelégedve a házunkban uralkodó állapotokkal, mert előzőleg gazdag családoknál dolgozott, ahol többtagú személyzet volt. Egyik délután, amikor a porszívóval bejött a szobába, egy macska, "aki" meglátogatta az én macskámat, kiugrott az ablakon - az üvegen át. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Lude meglehetősen zordonul bejentette, hogy kilép, már másnap reggel elmegy, mert egyszerűen nem tud megmaradni nálunk.

     Törtem a fejem, mitévő legyek. A három kisgyerek semmiképp se maradhatott magára, amíg én a kórházban vagyok. Végülis úgy döntöttem, reggel felhívom az orvost és megmondom neki, hogy a műtétre nem kerülhet sor.

     Másnap kora reggel azonan Lude ragyogó arccal, láthatólag kitűnő hangulatban lépett be a szobámba. Fehér egyenruha volt rajta.

   - Kész a reggeli - jelentette mosolyogva.

   - Ó, Lude, milyen rendes magától, hogy megcsinálta a reggelit, mielőtt itt hagy bennünket  - mondtam.

   - Mrs. Price - felelte Lude -, meggondoltam magam. Nem megyek el. Az éjjel látomásom volt. Egy szép fiatal lány, egy angyal repült be az ágyamhoz azon az ablakon át, amit a macska betört. Tündöklően fehér ruha volt rajta és nagy fényesség vette körül. Az egész szobám fényben úszott. Arra kért , ne hagyjam itt magát, mert szüksége van rám. Úgyhogy maradok, ameddig csak kell.

    Nyugodtan vonultam hát be a kórházba, tudtam, hogy Lude vigyázni fog a gyerekekre.

    Mindhárom esetben olyan valaki látta az angyalt, aki szívbéli jósággal és nagy lelki fogékonysággal volt megáldva. Az angyalok nyilván az ilyeneknek mutatkoznak meg.

    Úgy látszik, szép őrangyalom mindig akkor jelenik meg, amikor leginkább van szükségem rá. Remélem, ez a jövőben is így lesz. És talán egyszer én magam is megláthatom.