A tél
2008.03.31. 05:17
Csodálatos vers a télről. Olyan, mintha a gyermekek víg kacarászása is megszűnt volna a hóba dermedt világban, de nem így van: a gyerekek minden évszakot egyformán szeretnek, a telet azért, mert tudnak szánkózni, síelni, hógolyózni, hőembert építeni...
A forró nyár már elment,
az ősz is csak emlékemben él.
Gyümölcsöző gazdagságuk
felemésztette mind a tél.
Merengve a múlt idők homályán,
egy nyári képet hoz felém a szél,
S a gyermekek vidám kacagása
villámcsapásként hasít belém.
A gyermeke vidám kacagása,
mint hajnalhasadás olyan,
Kacagnék veletek én is,
olyan vidáman, olyan boldogan.
Fagyos tél jár a határban,
csontig hatolva, komoran,
de jön még tavasz a téli kopárságra,
élhetünk még, vígan boldogan.
1977-ben írtam
|