Ha veled vagyok...

Ha Veled vagyok, csak nézlek szótlanul,
az arcom ragyog, szinte részeg-józanul.
Szemünkben tűz ég, ha hozzámérsz, reszketek.
karodba űz a vad vágy, de benne elveszek.

Ha Veled vagyok, lágyan simítom arcodat,
Mindig munkál bennem, egy kósza gondolat:
Hogy Te meg én, ... talán... hogy még igaz lehet...
Remélem életem még hosszú lesz Veled.

Amikor együtt talál egy lázas éjszaka,
Minden csókod halál - ha nem kísérhetlek haza.
Kedves illatod ruhámat járja át,
Karjaidban érezheted testem válaszát.

Mikor Hozzád megyek, s a hangod hallhatom,
Játékszered leszek – s, hogy azzá tegyél, hagyom.
Nélküled a kétség gyötör, hogy nem lehetsz enyém
megöl a fájdalom, a tehetetlen remény,

Ha nem vagy itt velem a legyűr a fájdalom,
Ha lehunyom szemeim, hiányod fájlalom.
Szívemből messze száll a fáradt képzelet,
Emléked rám talál, kell minden perc veled!

Ha elmész, nem marad csak egy szerelmes vallomás,
A hold süt le rám, s következik egy csodás álmodás.
Ilyenkor gondolatom az ablakodra száll
s vágyam, hogy borítson el mindent a félhomály.

Tudd meg, hogy magányossá tesz egy csonka érzelem,
Ha két karod mást ölel, én csak félig létezem.
De mikor velem vagy a nap újra felragyog
Akkor vagyok boldog, mikor Veled vagyok!