|
Búcsúzom...
2008.04.09. 01:42
 Gábor verse a távolból búcsúzásról szól. Üzen a természeti elemekkel, gondolatban ott van a kedvessel. Utolsó kívánsága is az, hogy a szeretett lény nagyon boldog legyen. Ez az igazi szeretet példaként áll mindenki előtt.
Szél fújja szerte a fellegeket,
Felettünk lángol az ég.
Gondolatom a szelet előzi ég,
s Hozzád repülök ez óra küszöbén.
Gondolatban Nálad vagyok újra,
minden perc boldog, s jó nekem.
Gondolatban Nálad vagyok újra,
s kívánom mindig így legyen.
Szél repíti el a fellegeket,
gondolatom Hozzád elér.
Tervezgetem a boldog jövőnket,
de mindent elfújt újra a szél.
Lepkeszárnyon szálló fellegek,
Kelő naptól piros az ég,
Körülötte minden néma csendes,
elnyel az örök sötét.
Most még egyszer, búcsúzóul,
üzenek a szelektől Neked,
Boldog legyél az életben,
s ne törődj többé velem.
Most még egyszer, s utoljára,
a szelekkel üzenek Neked.
Szerettelek, Érted éltem,
s miattad ért véget rövid életem.
Búcsúzóul azt kívánom Néked,
boldog, s jó életed legyen.
Ha szomorúra fordul életed sora,
én leszek napod, mely könnyed felszárítja.
Szeged, 1977. október 01.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
