|
Hazám
2008.04.09. 02:00
 A költő ember szeretete fenséges, még nagyobb a hon szeretete.
Kérem, fogadják jó szívvel ezt a gyönyörű versét Gábornak!
Határát tenger nem mossa,
nem éri el az óceán partjait.
Hatalmas e nemzet mégis,
köszöntsük illőn fiait.
Óriás, hatalmas nemet ez,
sínek hálózzák be, mint erek.
Az éltető vért szállítják,
a honszeretetet.
Katonák, munkások milliói,
építik, védik a hazát.
Fiatal, tanuló ifjúságunk,
viszi tovább, népének zászlaját.
Új hazát építünk, boldog szebb jövőt,
új harcosok vagyunk, s célratörők.
Büszkén élhetünk majd az új hazában,
hisz benn lesz két kezünk építő munkája.
Édes Hazám, drága Magyarország,
leszek mindig építő hű fiad.
Édes Hazám, drága Magyarország,
én leszek majd akkor, a legboldogabb.
Szeged, 1977. december 13.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
