|
Őszi tájon
2008.04.12. 21:39
 Gábor gyönyörű szavakkal írta le az őszi természetet, melyen átrobog a vonat olyan gyorsan, mint ahogyan a percek szaladnak velünk, az idő, melyet megállítani nem lehet. Látszik, hogy nagyon szereti a Vasútat, mintha személyes élmények fűznék hozzá. Ha így van, akkor Ő egy csodálatos vasutas, aki így gyönyörködik a táj szépségeiben, mint ahogyan ez a remekmű is mutatja!
Robog a vonat az őszi tájon,
futnak a kerekek a síneken,
Futnak az oszlopok, a fák,
s én nézem a tájat, a végtelent.
Szép tájakon fut a vonat,
s bíboros, bársony színeken,
kiviláglik a színes ősz,
bár a nyár még itt van a tereken.
Hullanak a levelek a sárba,
De, nézd amott még zöld a fenyő.
Sírnak a fák, sírnak a virágok,
úgy múlik minden, úgy fut az idő.
A Hortobágyon fut a vonat,
Ott, hol a gulya legelész,
A gulyás a kútnál áll, és nézi,
mint hull a fákról a levél.
Ősz van már mindenhol,
a nyár sajnos messze már.
A vonat száguld a végtelen sínen,
sír a fék, mert elment már a nyár.
Szeged, 1977. október 24.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
