|
Égi-földi szerelem gyümölcse
2008.04.29. 02:53
Szerelmes lett az angyal egy leányba, ki mindig énekelt. Szerette volna, ha látja a leány, emberalakot öltött, kettőjük szerelméből született egy szent leány.
Kedves, ülj mellém ide,
Mesét mondok Neked,
Milyen a szerelem,
Gyere hozzám izibe!
Egyszer volt egy leány,
Zöldes szemű eszesség,,
Kincse volt a tisztesség,
Dalolt mint a csalogány.
Arra járt egy angyalka,
Csodás fényben lebegve,
Lágy hangján elrebegte:
Szereti a szíve, s ajka.
Meghatottan hallgatta,
Földnek égi csodája,
Szerelmes lett dalia
Hogyan dalolt angyalka.
Napok, hetek múltak el,
Míg az angyal figyelt,
Áhitotta a frigyet,
A leány csak énekelt.
Leszállt végre a földre,
Emberalakot öltött,
Csodás férfi fölött
Csillaga hullt göröngyre.
Megszólította kedvest
Emberré vált férfi,
- Az égi udvar félti,
A szerelmessé lettet.
Sírtak – ebből mi lesz?
Angyal emberként lenn? -
Mily’ szép leányka ez,
Angyalunk még szebb lett.
Meghal földön tudta jól,
De a lánynak látni kell,
Megtudnia, milyen
Forrón szereti a jót.
Megölelte, s ekkor
Összeforrt föld és ég,
S az ég mily’ szép kék,
S a föld csak rozsdafolt.
Csillogtak szemeik,
Hisz’ ég és föld csókja
Volt angyalunk bora,
Mámor ez, s kezeik
Összefonva, mentek
Együtt üdvösségre,
S megszületett végre
Leányuk, ki szent lett.
kedd, 2008. április 29.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
