Élt egyszer egy kisleányka,
akár, mint egy kispacsirta,
muzsikált és énekelt,
hárfán játszott, húr zengett,
mint egykor Vejnemöjnen húrja,
mikor az ősz öreg a húrt húzta,
zengett-bongott hegy-völgy-szikla,
mikor a kisleány muzsikálva dalolta
kedvenceit, amiket maga költött,
mint jó poéta, s feje fölött
a nap kigyulladt, szórta sugarát,
akár a hold az éjen át,
beleivódott a dallam mélyen
a földbe, kövekbe minden éjjel.
Elszálltak a csodás évek,
a kisleányka megnőtt, s ének
nem csendült többé ajakáról,
a hárfáját elfeledte, máról
holnapra tengette szegény életét,
s nem dalolt többé vele az ég.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
