| Blog : Sik Sándor: Száll az angyal |
Sik Sándor: Száll az angyal
2008.05.25. 01:00
 Régen azt tartották, hogyha egy égi lény emberalakot öltött, földiekkel házasodott, vagy száműzték valamiért a mennyből, örökre meghalt, mint az emberek.
Nagyon szép vers, amit Maca mutatott be nekünk.
Sík Sándor:Száll az angyal
Ilyen éj még sohasem volt,
Álmodót is élni költ.
Mérhetetlen mély a mennybolt,
Mámorítón mély a föld.
Száll a szellő, fürge langya
meglegyinti homlokom.
Száll a szellő, száll az angyal,
Óriási szárnyakon.
Száll az angyal, ifjú angyal,
És megáll a domb fején,
Szól az angyal, és a hangja
Átjár rajtam, mint a fény.
Áll az angyal, – nincs a térben,
Mégis látom, érzem őt.
Szól, – nem szóval, mégis értem.
Levetkőztem az időt.
Már megoldom, már levedlem
Földiségem fátyolát,
Embervoltom ismeretlen
Énbe, fénybe fürdik át.
(...)
Angyal, angyal, visszatérsz - e?
Drága testvér, el se menj!
Lelkem, lelkem, visszatérsz - e?
Fátyolodba, vagy megérsz - e
Már a másra, már a készre,
Túl a hernyó életen?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
