| Blog : Szabó Lőrinc: A tükör vallomása (1938) |
Szabó Lőrinc: A tükör vallomása (1938)
2008.07.27. 23:59
 Gábor nekünk hozott verse a tükör hamisságáról szól. Kérem fogadják szeretettel ezt a szép verset!
Azt mondja, hogy hű s igaz, mint a tükör,
Beszélj magadról: felelj neki tükör!
Elkapom arcod és a pillanat
szeszélyét, minden mozdulatodat,
mint mély eget a mély tenger színe,
befogadlak, mint senki sohase,
hívlak, jössz, eldobsz, és várlak megint,
és szeretlek a parancsod szerint,
sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz s imád,
és nem akar lenni, csak általad
csak az árnyéka annak, ami vagy.
Azt mondja, hogy hű s igaz, mint a tükör,
szólj még magadról: felelj neki tükör!
Égsz, átgyúlok és hideg maradok,
sírsz, visszasírok és mégis hazudok,
szolgádnak hiszel s nincs hozzád közöm,
felszínem ábránd, mélységem közöny,
tükör vagyok, nem sejted, mily csodás,
megfoghatatlan, tiszta látomás,
mert látomásod is visszaverem,
nem érezlek, nincs emlékezetem,
agyonlőheted előttem magad,
kihullsz belőlem, mint a pillanat,
kihullsz, nyomtalan, üresen, bután,
mint öröklétből, a földi árny.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
