| Blog : Illés Mihály: Kedvtelenül |
Illés Mihály: Kedvtelenül
2008.08.08. 23:21
Edó olyan verset hozott nekünk, mely a költők, érzékeny művész tipusú emberek legnagyobb szomorúságáról szól: a magányról.
Inkább a magány, mint a kufár Janus-arcúak társasága. Minden emberi kapcsolat alapja a teljes bizalom.
Kedvtelenül ülsz,s bámulsz a világba,
S arra gondolsz,minden hiába.
Éled életed,minden felé járva,
De lehet,jobb lenne egyedül,emberek nélkül,bezárva.
Nem lenne,ki két arcát mutatná,
Nem lenne,ki az embereket becsapná.
Sokan,kétszínüek,s hazudnak,
Sokan,ha nem figyelsz,hátba támadnak.
Érdekek,s önérdekek,előtérben vannak,
S már lassan,nálad is helyet kapnak.
Sodor az ár,magával ragad,
S ez által,már belöled is fakad.
Nem tudsz mit tenni,
S neked is,gonosznak kell lenni.
Kivételek,persze mindig vannak,
S reménykedj,hogy a közeledben maradnak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
