| Blog : Furmann Imre: A történelem ugyanolyan |
Furmann Imre: A történelem ugyanolyan
2008.08.12. 00:24
Bárhol is rendezik be az apokalipszist, mindig ugyanaz a vége: egy szenved elméletben. Csakhogy most több Krisztust is kikiáltottak a nekem festett tárgyak szerint.
Erről a versról eszembe jut mindig az a dal a Bojtorjántól, hogy a színhely mindig változik, az emberek sohasem. Címe: Suttogás a szélben
A szégyen a vers végén olvasható!
Pilátusok garmadával,
Ácsok: mint a tenger árja.
Júdásoknak soha jobb kort.
Tömeg is van, hogy a gyilkos helyett
ártatlant kiáltson keresztre.
Légy türelmes.
Ne keveredj.
Ne légy gyáva.
Megszüli Krisztusát is
e rothadó század,
földig szorított homlokod
fölemelheted nemsokára.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
