|
Éjjeli dal
2008.08.29. 22:08
 Angyal verse kifejezi érzelmeit, melyet gyakran éreznek leányok éjjelente, amikor a kedvesre gondolnak, aki nincsen velük. De itt egészen másról van szó, valamiféle csalódásról: "álmodsz, ki tudja, kivel" - írja a fiatal költőnő, a ki már virtuális sajtóban is publikál lassan egy éve.
Éjfél elmúlt rég,
De én mégsem alszom még.
Csak te jársz az eszemben,
Az emlékeink mit nem feledtem.
Álomra hajtanám a fejem,
Ha az álom nem kerülne engem.
Elkerül messziről, s én hiába várom,
Mikor jön erre az édes álom.
Két óra elmúlt s hallgatom a csendet.
Rád gondolok, de nem töröm a csendet.
Tudom, alszol már, s elképzellek.
Alszol, mint egy gondtalan gyermek.
Álmodsz, ki tudja mit s kivel.
S én figyelek sajgó szívvel.
Fáj, mert csak bámulom a sötétet tétován.
Mert nem lehetek veled igazán.
Ha itt lennél most velem,
Hozzád bújnék nesztelen,
Érezném a lélegzeted.
Oly jó lenne Veled!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
