Fecske Csaba nagyon szerencsés borsodi költő, bár írásai között erotikus zsidók feleségének címzett versek olvashatók, a hetvenes években falvakat hódítottak meg, közben italoztak bőven. Ennek ellenére felfedezte őt a helyi média, a Nyugdíjfolyósító, s kettejük mellett írhatta írásait, már a haikuknál tart -, biztonságos háttért kapott leszázalékolása után is városától. A kiadott "sárga cédulás' könyvben, az Időjelek Almanach-ban is megjelent. Én egyszer írtam levelet a Nyugdíjfolyósítónak, nem pénzt kértem 1991-ben, hanem - 33 éves voltam - a rehabilitációmat. Azt írták, erre nincsen lehetőség. 1998-ban jártam az Új Hírnöknél, ahol P. L. újságíró kérdezte tőlem: a művészek megáldozták? Mindenki meghal, aki magát szereti? Azóta sem történt, csak haláleset. Fecske e versét feltehetően az idegosztályon, vagy utána írta, hiszen volt egy agyvérzése, utána már csak otthon írt tovább.