| Blog : Fecske Csaba: Karácsony, kész röhej |
Fecske Csaba: Karácsony, kész röhej
2008.08.31. 13:18
Mióta ezen vers is íródott, megkapták a krisztusi csodatételt, mint megtaláltam, minden rokkant, alkoholista, sánta és nyomorék, erkölcstelen, cigis, kávés...megkapta a bűnbocsánatot, hiszen a mondatuk: elvettetnek romlandóságban, feltámasztatnak tökéletességben.
Én soha nem foglalkoztam vallási dolgokkal, mégis iszonyatossá vált sorsom a megyében, mert az emberekkel szemben ellenségeskedéssel viseltetnek, bár maguk félnek az orvosoktól, sőt meg sem látogattak engem, amikor leestem a lábamról...
Közeledik a Karácsony,
Mária már ott csoszog
a terhes tanácsadáson
Jézuska mielőbbi gyógyulást
kíván nekünk; hát majd igyekszünk:
ámbár elkelne egy kis krisztusi
csodatétel, mint egykoron, midőn
talpraállította a bénát.
De manapság hol vannak már a csodák?
Az angyalok puszilnak minket,
susogják a narkózisban szenvedő
hólepte fák az intézet udvarán
Még gyertyagyujtás előtt levelet
hoz szeretteinktől a postás, egy
tavalyi hóember, aki ugyan elolvadt
rég, de tekintettel a rendkívüli
körülményekre! -
ha bírná erővel, csomagot is
hozott volna, mentegetőzik;
hiszen értjük mi: nem telik immár
szeretetcsomagokra
Éjfélre megjönnek a pásztorok is,
ki hordágyon, ki tolószéken, ki botjára
támaszkodva jö lángos csillag
nyomában, orruk elcsöppen a kéklő
hidegben, szívük szinte foszforeszkál
a boldogságtól, a mi szívünk is megtelik
mennyei örömmel; gyönyörű karácsonyi éj:
neszek elnyelik a kórterem fűtőcsöveinek
asztmás hörgését, a szörcsögő infúziók
hangját;
Mennyből az angyal! no hiszen
könnyű nekik, de mi kartávolságon kívül
feledtük szárnyainkat, tehetetlenül
csetlünk-botlunk, jobb híján
egymáson röhögünk teliszájjal,
s mint karácsonyfadíszek ragyognak,
nevetéstől kibuggyant könnyeink.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
