| Blog : Wenner Viki: Ébredés |
Wenner Viki: Ébredés
2008.09.03. 08:46
 Viki versét hoztam el Önöknek olvasásra, akiben annyi világ-szeretet sajog, igaz szerelem, szeretet utáni vágy és ezt csodálatos szavakba tudja önteni. Saját előszavaival idézem a költőnő versét:
Thoreau szerint verset írni bármiről lehet. Kutyáról, egy szál virágról, a szerelemről. A lényeg, hogy ne legyünk sablonosak, s adjunk valamit az embereknek. Én 11 évesen így láttam a világot. Szörnyű, mennyi idő eltelt azóta. Szörnyű, mennyivel több a ránc az arcomon. De a legszörnyűbb az, hogy a világ semmit sem változott azóta...
Óh, mondd, mi az igaz szerelem,
miért fáj a lélek, ha a szív örömtelen,
miért tűnik úgy minden, mintha örökké tartana,
s miért múlik az élet, mintha csak egy pillanat volna.
S én csak állok az élet zajló színpadán,
körülöttem mindenki rohan, elérhetetlen álmok után,
kezük néha véletlenül egymáshoz ér,
de elrántják gyorsan, mert a szívük még fél.
Az egyik a pénzt hajszolja, a másik a sikert,
bús, megfáradt, kiégett emberek,
elsiklik az életük a fontos dolgok mellett,
mit mondhatnék nekik, hogy végre felébredjenek?
Hogy kinyissák a szemüket, és végre tisztán lássanak,
lássák a dolgokat, melyek az életnek értelmet adnak,
a boldogságot, a szerelmet, egy igazi társat,
aki mellett az életük végre boldoggá válhat.
De addig, míg csukott szemmel járnak,
míg eltapossák egymást, s egy percre meg nem állnak,
addig nem lesz a világon egyetértés, s béke,
addig mindennek háború lesz a vége.
S talán eljön a nap, mikor elfáradnak végre,
s rájönnek, hogy így az életnek semmi értelme,
s ebbe a pillanatba majd a Föld is beleremeg,
de attól félek,
az emberiség ezt sosem éri meg...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
