Blog : Pálffy Julianna: Szívem a szívedre |
Pálffy Julianna: Szívem a szívedre
2008.09.06. 15:35
Ez az igazi szerelem megtalálása miatti fájdalom, mely soha nem múlik el. Vágyni a kedves hangjára, a keze érintésére, a szíve dobogásának hallgatására, arra, hogy a két szív összeboruljon az igazi társ megtalálása valóban. Nagyon szerencsétlen, ha ilyenkor kiderül, hogy mégsem lehetnek soha egymáséi, még a síron túl sem, mert az emberek csak egyszer élnek a világban, nem úgy, mint a parák, árnyékoskerti lakosok, vagy más bibliai népcsoportok, elektromosságok, ördögök. Milyen szép életük van a gonoszoknak, s mennyire szomorú az igaz embereknek már nagyon régóta!
Elfutni volna kedvem,
menekülnék messzire,
nem is olyan messze, csak
odaborulnék a szívedre.
Hallgatnám csendben,
érezném mennyire dobog,
válaszul visszadobognám:
Még mindig a tiéd vagyok!
Várok Rád - félek nem látsz,
nem ér el, de nyújtom a kezem,
elfelejtettél - mit tegyek? -
mondd meg Kedves, nekem.
Úgy hiányoznak a szavak,
a szád, a mosolyod, a szemed,
csak az emlékeimben él, milyen
gyöngéden érintett a kezed.
Néha elcsitulsz bennem,
néha a pokol tüze éget,
mert tudom, hogy nem lehet,
nem szabad szeretni Téged.
Parancsolnék én a szívemnek,
ne verjen, ne dobogjon hiába,
mégis - mit tehet az ész, ha
a szív érzi, ki az igazi párja.
Elfutni volna kedvem,
nem is olyan messzire,
a karjaid közé, csak
odaborulni a szívedre.
|