| Blog : Jékely Zoltán: Ősz-köszöntő |
Jékely Zoltán: Ősz-köszöntő
2008.09.10. 17:40
Mindegyikünkben ott van a nyár elmúlása mellett átélt őszök összes színe, mindaz, amit ismerünk eddig és csodáltunk a természet elmúlásából. Köszöntsük most az őszt kellő áhitattal, ahogyan a nyugovóra készülő természetet altatja, meghintve az anyaföldet önnön maga termékenységével.
Habár orcánk pirítja még a Nap,
gyerünk, az őszt hintsük már szerteszét,
az őszt, melyet mint anya gyermekét,
majd egy évig hordtunk a szívünk alatt.
Látod, még élünk! Nem nyelt el a tó,
kígyó se mart meg, szikla sem ütött,
s a régi helyről halljuk: a tücsök
lelkéből szól a régi altató...
Vajjon érted szeretem-é az őszt,
vagy téged is csak az őszért szeretlek,
téged, sok-sok ősz óta ismerőst?...
Benned évszakjaim elkeverednek,
vagy: hogy nyaram a téllel összekösd,
illatok ágya, sírja leheletnek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
