Most ezt a verset találtam, nem véletlen talán, hiszen délutánra jelentős lehűlést mondtak egészen jövő hét csütörtökig, az ember beleborzong a várható időjárásba, bár szép az ősz, csodálatos az elmúlás barnás-vöröses árnyalata, mégsem vágyakozom a télre, mely ezernyi örömöt nyújt a gyermekeknek, nekem mindennapi megbírkózást a jeges úttal, hogy el ne essek, mióta több ónos eső van, mint havazás. Mintha valami óriási Istenség így élné ki haragját az emberek ellen, hiszen egyedül bennük tehet kárt a jéggel, jégesővel. Nem így volt ez rég: a tél igazi tél volt, hatalmas vállamig érő hóval, de voltak hócipők is, melyek védtek az elcsúszás ellen.