Blog : Kosztolányi Dezső: Vénasszonyok nyarán |
Kosztolányi Dezső: Vénasszonyok nyarán
2008.09.19. 08:42
Kosztolányi Dezső hervadó, őszi napsütésben sütkérező öregasszonyokról, huszonkét éves agglegényekről írt, kik várják a tiltott gyümölcsöt, a nyárt ősszel. Nyilván van jelentősége, miért kapta éppen ezt a kifejezést a nyári meleg ősszel, ez is feledés homályába vész, ha meg nem fejtjük. Mennyit tudtak a régi költők, s mennyi titok van elzára előlünk. Utána néztem a Vénasszonyok nyara jelentésnek, de csak Indián nyarat találtam vele kapcsolatban, mint újabb megnevezését az őszi nyárnak.
A ég törékeny, lágy üveg most.
A napra tartjuk sárga arcunk.
És félrebillent lógó fejjel
álmodunk, vagy csak alszunk, alszunk?
Ma semmi sincs. Ma minden emlék.
Mi földre sujtott, lengve fölszáll.
Sovány kóró zörög a szélben
és int a búcsuzó ökörnyál.
Vörös gyepen ülünk setéten,
megannyi nappali kisértet,
húsz éves kávénénikék és
huszonkét éves agglegények.
Hervadt krizantém gomblyukunkba.
Kisírt szemünkben nyári bánat.
Leégett gyertyák. Őszi csókok.
Üres kupák. Halotti ágyak.
Mind itt vagyunk, mind idejöttünk,
kik zörgetünk bezárt kilincsen.
Sütkérező szerelmes árnyak,
kiket nagyon megvert az isten.
|