|
Iván Niki: Hiányzol
2008.09.20. 10:13
 Édesapját korán elveszítette Niki, de nagyon sokat gondol rá, annyira, hogy kívánja a halált megismerni.
Szomorú vers egy fiatal gyermek tolla alól.
Néha felvillan egy-egy emlék,
Mely még mindig bennem él,
És ekkor rámtör egy rossz érzés,
A tudat,hogy nem lehetsz velem többé.
Nem fogod a két kezem,nem ölelsz,
Csak onnan fentröl engem figyelsz.
Tudom, hogy hallod minden szavamat,
És válaszolsz is..de csak bólogatsz.
Miért hagytál itt? Nem szerettél?
Még csak 7 éves voltam mikor elmentél..
Akkor nem is értettem mi a halál,
De most már remélem,hamar rám talál..
Az élet olyan keserű és magányos nélküled,
Nem értem, miért kellett oly hamar elmenned??
Te tanítottad meg velem első szavam,
És velem foglalkoztál, mikor unatkoztam.
Te egy nagy-nagyon jó apa voltál,
Rám szemed fényeként vigyáztál.
De mégis gondolkozás nélkül itt hagytál,
Már nem tehetek semmit,de tudd,hogy nagyon fáj.
Nagyon hiányzol!És még mindig szeretlek!
Örökké szívembe zártalak, sohasem felejtlek!
Remélem odafent, gondolsz néha rám,
És gondolatban egy-egy mondatot megejtesz hozzám..
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
