|
Félelem a szerelemtől
2008.09.28. 10:45
Egy szó, egy hang, egy tekintet, s megsebzi a szívet. Lehet-e szerelmes egy halálára készülő áldozat a túlélők között, kinek testét eldeformálták a harmonia ellenesek, a nyomorba döntő fillérezgetők?
Szívem gyorsan dobog,
Benne tűzláng lobog,
Vajon milyen érzés
Szorítja a légzést?
Kértem sokat, sokszor
Kegyes legyen sorsom,
Hátha ismerhetem,
Lett volna szerelmem.
Jelet kaptam nemrég,
Felkavaró emlék
Kísérte utamat:
Szívem nyitva, arat
Kedves, szép szavakat,
Megnyílott a lakat,
Résnyire biztosan,
Csak nekem titokban.
Koldusszív örvendhet
Ennyire vendégnek,
Neve bevésődött,
Tüskék közé döfött,
De nem késsel, nyíllal,
Rossz szóval, kínnal,
Hanem ékes szóval.
Hiány még a dallam.
A szív szomja a hang,
A dallamé pedig lant,
Úgy vágyom szép szóra,
Halljam, kedves szól a
Férfi hangján, s lehet
Mély és magas, vehet
Kapkodva levegőt,
Vagy nyugodt és erős.
Ne bomolj, gyenge szív!
Nem érted, hogy a kín
Százszoros tenéked,
Elfeledted fényed.
Jobb tán a felejtés,
Mint az életmentés,
Ha mégis megsebez,
Tőrbe ejti neved.
vasárnap, 2008. szeptember 28.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
