| Blog : Ady Endre: Szent Mihály, 1911. |
Ady Endre: Szent Mihály, 1911.
2008.09.28. 19:00
 Ady homlokán járnak csűrdöngölőt, írták az Időjelekben. Mihály sohasem tudott felkelni népe segítségére, mivel egykori fejedelem név lett Ezékielben, mely szerint fehérítik a ruháikat, míg el nem jön a pusztító, utána semmi sem marad.
Kinek nevével élek, kardos angyal,
önts hevet belém, kígyóval csatázni,
önts hitet belém, ördöggel vitázni,
önts, megbirkóznom az örök varanggyal.
Ez a rémek pápája, tiarával,
minőt pápák viselnek és szemekkel,
minőt békák viselnek, s pikkelyekkel,
s sárga mirigyek mérges ótvarával.
Rút szemörcsén ragadva nyúl a méreg,
melyre csak rágondolni álmot-orzó,
groteszk, mint a Böcklin-mintázta torzó,
fején nőtt tiarával büszke féreg.
E roppant béka, testnyi súlyú szellem,
ez éjjelente paplanomra mászik,
és érzem, hogy a paplan selyme vásik
s eláll a vérem, elszorul a mellem.
S kezd hangtalan a békák óriása
beszélni, s kancsal zárt lelkembe nézni,
erényt dicsérni és Eötvöst idézni:
„Csak az önzőnek nincs vígasztalása.”
Szónoki hévvel szól és nagy kenettel:
„Csak az lesz boldog, ki mást boldogítand,
szegénynek ád, s nem feledi a hittant
s nem kenekedik csiklandó szemettel.”
Én mondanám: „Csúf pápa vagy te, lélek,
és tudom, hogy mind ilyenek a pápák,
méregnek azt az erényt prédikálják,
mely nem erény, mert nem erő” - de félek.
Boldogtalan, ki csak magára gondol!”
szól, paplan ráncán mérgét lebocsátván.
„Olvastad Stirnert:” - kérdeném, de gyáván
elnémulok nyomástól s borzalomtól.
És ő nem némul. Nedves tiarája
s fényes szeme sillámlik a sötétbe -
Ó Szent Mihály, leborulok elédbe.
Kardos angyal, kinek a fény arája,
kinek nevével élek, fényes angyal,
önts hevet belém, kígyóval csatázni,
önts hitet belém, ördöggel vitázni,
s erőt, birkóznom ez örök varanggyal...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
