Klarisz verse a fogolyról szól, melyet annyira jól megtanultunk elrejteni mások, sőt magunk elől is. Vannak olyan szülöttek, akik foglyukat mutogatják mindenkinek, tátott szájjal, időnként másokat is zavarva ünnepelnek, ők a szerencsések, sok barátjuk van, még akkor is, ha foglyukról nem is hallottak. Ez a fogoly: a mosoly és kacagás.