Madár voltál mindig, de csak egyetlen egyszer
gyerek volt a madár - aztán soha többet.
Öröklét-fényedben egyszer tündököltem:
ág voltam s rám szálltál - hogy majd tovarebbenj.
Azóta ág vagyok, ringó és remegő.
Téged az időtlen ősi vágy vonzott már,
hogy az lehess újra, mi örökkön voltál,
madár, számtalan sok ágra emlékező.
Egyszer adatott csak, hogy számtalan legyek,
mikor elröppenni kitártad a szárnyad -
minden gally s ág akkor fel, az égre lázadt;
és az erdő azt sem tudta, hogy létezett.