Blog : Miklya Anna: Ami menni készül, végül megmarad Szerelemmel, M-nek |
Miklya Anna: Ami menni készül, végül megmarad Szerelemmel, M-nek
2008.10.10. 09:11
Jó reggelt kívánok Kedves Olvasók. Én csupán pár órát aludtam, tanulgattam,mire megoldottam egy feladatot, lejárt az időkorlát. 8 nap alatt 124 vizsga feladatot kell elvégezni. Nem kis teljesítmény! Minél több az anyag, annál kevésbé érdekel az iskola.
Valami ellenkezik legbelül vele, talán az érdektelenség, az unalom teszi ezt, nem tud nyújtani sikerélményt a monoton egyhangú száraz szöveg.
Szeretettem volna fórumot üzemeltetni, de nincsen hozzászóló, hogy megbeszéljük ezeket a témákat is.
Kellemes napot és jó hangulatú őszi napot kívánok Önöknek!
.
Végigvezetlek a lakáson. Nézd meg, mi hiányzik,
vedd szádba pontosan, ahogy tagjaimat, minden
hajlatát.
A felületek, a konyhapult. Ha húst készítek,
itt szelem fel, klopfolom, verem darabokra,
teszem ízlelhetőbbé a kemény rostokat.
Mint az őseim, itt csinálok tüzet.
Nem engedek be akárkit. Egy hely, amit védenem
kell, ha már védenem szabad. Nem úgy a kert.
Ott mindig van valaki.
Hajnalban a kukások: elviszik a szemetet, amit nem
kívántál, bár jó lehet még másnak. Ha keresné,
ha megtalálná bárki. A lemetszett hájat, az inakat,
a hiába kimosott, fehér ereket.
Énekelnek ilyenkor. Néha egy rossz mozdulat,
és végigszakadnak a zsákok. Kibomlik, ami romlandó,
vagy elromlott már rég.
Mi még nem keltünk fel, ha kérdeznék, ott vagyunk
valahol mindenki felett. Ilyen a város a harmadikról,
nézd. Így hajnalodik, átitatva először az utcát, aztán
lassan a teret.
A szoba lassan megtelik fénnyel, megtelik velünk.
Holnap tisztítóba adjuk, mossák ki belőle
az együtt töltött idő lepedékét, a mályva függönyöket.
A tiszta ablakon keresztül nézhetjük aztán, az este
pedig ilyen innen, állkapocsnyi utcafrontok között
a sínek, egy őrlőfog idegpályája. Azok a fák meg ott,
azok az integető kezek, talán, ahogy mondod.
Egy valahol tényleg létező korona negatívjai.
|