Tombol
2008.10.12. 19:28
Természetes, hogy tombol és forr a vér, amikor valaki szerelmes, vagy szerelemre vágyik. Ez a legkevesebb, ami kijár az élettől, a világból, a társ. Köszönés nélkül milyen szerelem lép ki az!életünkből? Soha nem is volt az, hiszen még a nyár is elköszönt tőlünk, mikor lehullajtotta zöld leveleit, hogy avarrá váljon mindörökké. Még Angyal barátnője, akiről a verset írta - annyira fiatal, lesz ideje arra, hogy találkozhasson az igazival, a nagybetűssel. Így legyen!
Tombol a tűz,
Elolvad a jég,
Ha szeret, az ember bármire kész.
Lángol a szív,
Éget a láng,
Vágyik a szíved szerelmed után.
Tombol a szív,
Tombol a vér,
Tombolni vágyik mind, aki él.
Forró a nyár,
De hideg a tél.
Az életed társ nélkül, mondd mennyit ér?
Elmúlt a nyár,
S jön már a tél.
S te köszönés nélkül eltűntél.
Mint nyári virág,
Az őszi fagyban.
Végtelen maradtam.
|