Csodálatos verset olvashatunk Gábor jóvoltából, egy imát a tűzoltó édesapákért. Csak olyan ember írhatta ezt a verset, aki maga is látott tűzoltót tüzet oltani, tudja, milyen veszélyekkel jár a munkája, s mennyire veszélyesek a vörös tűznyelvek,melyek bárkit elnyelhetnek.
Jó reggelt kívánok és nagyon szép napot mindenkinek!
Édes jó Istenünk, éjszakád leszállott
Szárnya alá fogta az egész világot.
Alszik a napocska, alszik a szelecske,
Az eresz alatt ficserélõ fecske.
Alszik a sarokban a nádparipa is,
Lehunyta szemeit a bodor baba is.
Alszik meseország, alszik falu város;
Szerteszét az álom pillangója szálldos.
Falunak, városnak pihentetõ álmán
Csak apukánk virraszt csendes õrszobáján.
Barázdás homlokát a tenyerébe hajtja,
Gondolatban, a mi orcánkat simogatja.
Jaj, de, hogy riad fel, ha harang kondul,
Hogyha tûz-muskátlit látni a toronybul!
Jaj, hogy kell sietnie, mindent elfeledni.
A halál szérűjén áldott harcra kelni.
Édes jó Istenünk, világ virrasztója!
A mi apukánknak légy oltalmazója!
Tolvaj szikrácskákat mind ki oltogassad,
Alvó szelek szárnyát lekötözve tartsad,
Hogy a tûz muskátlit ne nyisson....
Hogy apukánkat, reggel, ölelhessük itthon!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
