|
Tinó, ökör, szarvasmarha, őstulok
2008.10.22. 00:02
Egykori történelmekről, egyházakról regélnek az állatok. A régi vallásokban nyáj-szemléletek uralkodtak, s ahogyan volt bárány, mely vezette a nyájat, úgy lett szarvasmarha is bimm-bamm kolomppal a nyakában, mellyel vezeti csengőszóval a nyájat hazafelé. A szarv ördögi szarvakat is jelenthet, mint a bikáknál egykori Bika-kultusz maradványai láthatóak, vagy éppen fordítva volt, az állatokra találták ki a nyáj-szellemet, mint most a farkasokra a falka és dzsungel törvényeket? Egy vezér van, a többi követi, ha a vezért elpusztítják, a nyáj, vagy a falka szétszéled, mint a bárányok is, melyeket farkasok közé küldöttek egykor prédikálni az igét, mely cselekvést, történést és létezést egyszerre jelentve nyelvi ellenség régóta már.
Valahol talán
rög-hajnalán
a jövőnek
zendül ének
csilingelőn.
Zöld legelőn
bimm-bammra cseng
harang, s mereng
történetén,
a szél mesél.
Tinó, ökör,
kétszarvú kör,
lét-ősburok
az őstulok
volt kezdete
ennek, s eme
történet-vég:
mezőre négy
tehén vonul,
ajkra csönd hull,
mikor hallja
a kolompot,
hívja lompos
vezetőjük
őket, s tőgyük
nehéz. Harang
szól a nyakban!
Benyakaltam
a friss tejet,
hang vezetett,
merre menjek,
hol lelem meg
kihelyezett
rég-szentséget.
Hihetetlen
történet lett
bimm-bamm-kolomp,
sötét a lomb,
árnyékot vet
világot vett
lágy kenyérrel,
s lestem éppen
mennek haza,
őshazába,
hol szent tehén
neve, s a kéj
lakja honát,
rég-otthonát
elfeledvén
a négy tehén
őrzi nyáját,
koronáját.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
