Ez a vers magáról a versről, a vers születésének körülményeiről szól István csodálatos megfogalmazásában.
Szép az,amikor ír az ember,
Ahogy mozdul a kéz a rím felé.
A gondolat átszőve hozza lelked szavát.
Versek alakulnak a lelked szavaíból.
De tudjátok, minden szó
Az ember egy szívdobbanása.
Minden perc az örvény forgatagába kerül
És a vers a némaságából a felszínre kerül.