Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy felnőtt és egy kis utazó. A kis utazót úgy képzelem el, hogy bőrnadrágot és túrabakancsot viselt. A felnőtt álma egy hegy csúcsán rejlett, úgyhogy lóhalálában neki is indult a kapaszkodásnak. De hát tudod, milyenek a hegyek: minél feljebb érsz, annál meredekebbé válnak! Kisvártatva már a mi felnőttünk sem loholt tovább, csak kutyagolt. Azután úgy kimerült, hogy négykézláb folytatta útját a csúcs felé. Szemmel láthatóan nagyon eltökélt volt. Végül már egy lépést sem tudott tenni, és lerogyott az út szélén.

Arra jött a mi kis utazónk, dudorászva és dalolva, s kérdi a felnőttet, hogy mit csinál itt. A felnőtt azt feleli, hogy felmászik a hegy csúcsára, mire a kis utazó így hitetlenkedik: „Már hogy másznál, hiszen heverészel?" „Hát persze, hogy megpihentem egy kicsit - feleli a felnőtt -, hiszen a hegycsúcsot megmászni embertpróbáló feladat." „De ha a csúcsra akarsz feljutni, miért cipeled a hátadon ezt a huszonöt-kilós trágyás-zsákot?" a felnőtt elképed. „De hát az én hátamon semmiféle trágyás-zsák sincs!" - feleli. Ám amikor hátranyúl, valóban felfedezi a hátán az ólomnehéz huszonöt kilós zsákot. „Jó ég, nekem fogalmam sem volt arról, hogy ez a zsák rajtam van." Mondja meglepetten. A kis utazó megkérdi tőle, hogy meg akarja-e tartani a zsákot. „Eszem ágában sincs." „Akkor hát dobd le a hegyről!" A felnőtt így is tesz, és azon nyomban felfrissül, és új erőre kap. Megújult buzgalommal robog tova felfelé a hegyoldalon, egy porfelhőben hagyva a kis utazót. De hát tudod, milyenek a hegyek! Akárcsak az Élet, a kaptatóik egyre meredekebbé és fárasztóbbá válnak, és a mi felnőttünk kisvártatva már csak bandukol, nagyokat fújtatva és lihegve. Azután kúszni kezd, mert nagyon erős benne az eltökéltség, de végül összerogy a kimerültségtől. És mit gondolsz, ki éri utol dudorászva és dalolva? A kis utazó.

„Mit csinálsz te itt?"- kérdezi a felnőttől. Felnőttünk azt felei, hogy továbbra is a hegy megmászásával próbálkozik, de meg kellett állnia pihenni. A kis utazó megkérdezi tőle, mi az ördögért egyensúlyoz a fején egy huszonöt kilós sütőtököt, ha a hegyet akarja megmászni. A felnőtt azt mondja: „De hát ez nevetséges, az én fejemen nincsen semmiféle sütőtök." Ám amikor odanyúl, meghökkenve tapasztalja, hogy tényleg ott van egy hatalmas tök. Elkezdi vizsgálgatni, és töpreng rajta, hogy mióta cipelheti magával. Talán egész életében ott volt. A kis utazó megelégeli a habozását. „Meg akarod tartani a tököt, vagy sem?" „Eszem ágában sincs" - feleli a felnőtt. „Akkor hát szabadulj meg tőle most rögtön!" a felnőtt lehajítja a tököt a hegyről. Abban a pillanatban fel is ér a hegy csúcsára.

     Rád mekkora súllyal nehezedik a félelem  tökje és mennyit hurcolsz magaddal a megbánás köveiből, miközben az álmaidat kergeted?

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.