A fickó a fárasztó munkanap után ballag haza a melóból.
Mar messziről latja, hogy a házuk kertjében a kutya nyüszít, üres a kajás tálja. A kerti szerszámok hanyagul szanaszét vannak dobálva.
A bejárati ajtót tárva-nyitva találja.
- Úrisen ! Mi történhetett !?! - villan át az agyán, amikor belep a házba.
Odabent meg jobban megdöbbenti a kép ami fogadja:
A gyerekek körbe-körbe rohangálnak, még mindig pizsamában. Az egyik nyakig lekváros. A másik fejen egy virágcserép, földdel együtt. A legkisebb a lépcső alján ül és üvölt, mert bekakilt.
Mindenütt szétdobált játékok, tárgyak, egy összetört váza cserepei. Mocsok, szemet, ahova csak néz.
Egyre idegesebb, ahogy megy fel a lépcsőn a szobájukba, mert el sem tudja képzelni, hova tűnt a felesége. A lépcső is tele van dobálva játékokkal, koszos ruhákkal, ételmaradékokkal...
- Valami nagy baj lehet . . . !
Alig meri kinyitni a szoba ajtaját, - miféle sokk fogja még érni odabent !? Végül erőt vesz magán . . .
A szobában az asszonyka békésen üldögél a karosszékben, Martinit iszogat és szerelmes regényt olvas.
A talpmasszőre kijött házhoz, éppen most fejezte be a munkát nála. Kellemes zene szol a rádióból, szóval a nőci láthatóan remekül érzi magát.
A fickó ennek lattan ellilul a dühtől. Habzó szájjal üvölti:
- M I F O L Y I K I T T !?!!
A csaj ártatlan arccal:
- De, édesem ! Emlékszel, hányszor kérdezted tőlem, ugyan mit csinálok én itthon egész álló nap, ami annyira fontos? Hát, ma nem csináltam.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
