50 éves lettem én, meglepetés e költemény, mellyel meglepem e kis panel-szegleten saját magam. Lehettem volna oktató, zenét, s magyart tanító szelid leány, de nem lettem, mert más lett a végzetem ezen dzsungel-erdőben. Lehettem volna más tanár, taníthattam volna, ki vár gyors-gépírásra, de nem lettem, mert nem volt még bérletem: érettségi bizonyítvány. Lehettem volna jogász- ügyvéd, ki nem saját, más ügyét védelmezi óvon, de nem lettem, mert eltanácsolt a munkahelyem elnöke - ostoba némber. Lehettem volna főkönyvelő, számvitelt kívülről ismerő tisztelt személy, de nem lettem, mert nem engedett a hatalom - sok ez a lom. Ennyi maradt e földtekén, levegő, s víz nélküli remény: a jelen, s jövő fájdalom, ki nem érti, mit akar a kor, mely kiveti a becsült szegényt.. Így maradt a szánalom, önmagam vagyok a bánatom: miért élek én? Én teszem fel a kérdést, mit tanultak sokan pénzért: ki vagyok én?

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.