|
Elmosódott kép
2009.03.16. 22:30
Egy képzeletbeli elveszített örök-szerelemről írtam, nem is lett így az igazi. A lángolást csak elképzelni tudom.
Nézem képedet.
Sírok.
Emlékszem, amikor
Utoljára találkoztunk.
Gyöngéden átöleltél
És fülembe súgtad:
Soha többé nem válunk el,
Örökké tart szerelmünk.
Húsz esztendő - sok idő,
Mióta elveszítettelek.
Könnyeimen át látom
Kedves arcodat,
Elmosódott a kép,
Összefolyt szemeim előtt
A múlt és a jelen.
Kedves, soha nem felejtlek,
Szívemben őrizlek.
Olyan vagy most is,
Mint az éltető Nap,
Mint a tenger őserő,
Mint a kósza szellő,
Mely megsimogat.
Te voltál az élet,
Veled nem volt küzdelem,
Hanem öröm lángolása.
vasárnap, 2009. március 15.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
