|
Szeretettel
2009.04.23. 21:37
Évike verse csalódásról szól. Így kell elbúcsúzni, ennyire szépen. Az érzéki káprázat mindig erősebb az igazi kiváncsiságnál: a szív titkainak kutatásánál.
Csendben hallgatok,
még a tűz lobog.
Lassan ég el minden,
a vágyból hamu lesz.
Szeretném látni őt,
megállítani az időt.
Sötétségben elveszek,
hogy újra itt legyek.
Mosolyodat nem látom,
de most nem is bánom.
Nem szúrnak a tüskék,
látom a lélek tükrét.
Az Én kis világom,
a szeretet szivárog.
Már nem kereslek,
szívemet nem ismerted.
Most Rád gondolok,
még az arcodat látom.
Szemed tiszta kékjét,
szád érzékiségét.
S eljött a pillanat,
nem vagy,elfogadtam.
A közös emlékek,
szép csendben eltűnnek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
