| Blog : Juhász Gyula: A démonhoz |
Juhász Gyula: A démonhoz
2009.04.27. 06:53
A sivatag vándora tudta, minden mámor mögött démon rejtezik, s hogy a költők, írók többsége démonok társaságában ír, alkot, melyről könyveket is adtak ki. A démonok kielégítik a vágyakat, mint az ördögök, híressé teszik a beavatottakat, érte csak a lelkét kérik, mint egykor régen. Most rengeteg ilyen emelkedett van, akik az Ördög atyától, vagy démon beavatástól lettek sztárok. Ilyenek az alkoholisták is. A démonokkal írók ismerik az egykori történelmi korokat, világokat, az italdémon népei különösen szép zenét szereznek.Ilyen halál népével való írásról a gyógyszer-jeles füveseknél számolt be Illyés Gyula Hunok Párizsban c. könyv fejezetében.
Alszol, de élsz! Tudom, tudom jól.
Te szálltál ki a mámoromból
Egy szürke szerda hajnalán,
Te gyújtogattál bús agyamban,
Míg néztelek dermedt riadtan
S jajgatva hívtam az anyám!
Alszol, de élsz! Te vársz a borban,
Ha majd tiportan lenn a porban
Üvöltöm: minden elveszett!
Te vársz sötéten és ragyogva
És elborult nagy homlokomra
Vöröslőn írod föl neved!
Alszol, de élsz! Az éji csendben
Fölébredsz és megállsz felettem,
Szívemre szorítod kezed.
Rád ismerek, mester, követlek
S a csöndes és bús őrületnek
Pallóján indulok veled!
Alszol, de élsz! Most néha ébredsz
És versek lázas üteméhez
Vered a taktust, csendesen,
De egyszer, egyszer, szörnyű, tompa
Taglóval sujtasz homlokomra
S kioltod tündöklő szemem..
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
