|
Nyitott szemmel
2009.05.17. 22:29
Adott témára írtam ezt a verset. Kérem, fogadják szeretettel tőlem!
Álmodtam egy világot,
Kristálytiszta volt, s vágyott
Békességre, szerető
Emberekre, s nevető
Arccal, boldogan éltem,
Bizony már elég régen.
Csodálatos szép világ!
Rózsaszínű kisvirág
Jelezte utam, hol jártam,
Kizöldült fű alattam,
Csengő-bongó énekhang,
Víg kacaj és zengő lant
Kísérte gyermekkorom
Lépteit, dús hegyorom
Zegzugas ösvényeit
Szentelték meg lábaim.
S egyszer jött az ébredés,
Nyitott szemmel figyelés:
Megnőttem tán, hibám lett?
Elhunyt már a szeretet?
Valóságot észlelem,
Tapasztalat félelem:
Megváltozott a világ,
Nem nő már több új virág.
Gonosszá lett emberek,
Ejh, de sokan lettetek!
Szent természet hővel ég,
A dúlásból már elég!
A levegőt kapkodom,
Tüdőm zihál, s bevallom:
Szomorún tekintgetem
A világot: sír szemem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
