Költői ábránd: a lelkét keblére zárná a kék ég. Milyen szépen fejezte ki magát Tóth Árpád, pedig nem volt könnyű sorsa, sokat szenvedett a meg nem értettség miatt. Mi lenne vele, ha a mai korban kellene élnie?
Ma lelkemet libegni bontom,
Mint zászlót zúgat szűzi szél,
Kitűzve büszke bástyaponton,
Magasra leng a horizonton,
És leng s ragyog és leng s zenél.
Ragyog és leng, mint drága kelme,
Melyet ha duzzaszt tiszta lég,
Úgy csattog, mintha énekelne,
S mint nagy selyemszárny, égbe kelne,
S kék keblére zárná az ég.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
