A Lucaszéke egy háromlábú szék, mely segített felismerni a boszorkányokat és jósló ereje megmutatta, hogy kinek hogy hívják majd a kedvesét.

A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban legjelentősebb a Luca napja. December 13-án Luca napja van. Luca 304 körül élt Siracusában. Úgy tartották, hogy ezen a napon különösen a boszorkányok rontása ellen kell védekezni, ez ugyanis gonoszjáró nap. Egyes vidékeken magát Lucát is boszorkánynak tartják. Ez a nap a boszorkányok hatalmának a megtörésére irányult. A kulcslyukba dugott fokhagyma, a bal ajtófélfába vágott kés és a keresztbe állított söprű is elriasztotta őket. Lefekvés előtt pedig az emberek is lenyeltek egy- két gerezd fokhagymát.

Lányoknak, asszonyoknak, tilos volt ilyenkor dolgozniuk. Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik szőni, fonni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén.

Egyes vidékeken fokhagymával rajzoltak keresztet az ólak ajtajára, s közben mondogatták: "Luca, Luca, távol légy!" A seprűket is eldugták a boszorkányok elől. E napon sem kölcsönadni, sem kölcsönkérni nem volt szabad, nehogy a kölcsön a boszorkányok kezére kerüljön.

Ezen a napon kezdték el készíteni azt a háromlábú széket, melyet Luca székének hívtak. A készítésnek nagyon szigorú kritériumai voltak, amit be kellett tartani ahhoz, hogy a hiedelem szabályainak megfeleljenek. Meg volt határozva, hogy milyen fából készüljön a szék, szöget nem volt szabad használni, csak fa éket, és karácsonyig el kellett készülnie. Minden nap csak egy kicsit volt szabad rajta dolgozni, hogy karácsonyestig elkészüljön. Innen ered a mondás, ha valamit nagyon lassan készítünk, hogy úgy készülünk el vele, mint a Luca széke. December 24. estéjén a széket elvitték az éjféli misére, és aki felállt rá, az meglátta, hogy ki a boszorkány. A szék készítőjének innentől rohannia kellett haza, mert különben a boszorkányok széttépték volna. Ilyenkor mákot szórt maga után, amit a boszorkányoknak fel kellett szedniük, és ez idő alatt ő hazaért. Ezután a széket elégették.

Azok a lányok és a fiúk, akiknek nem volt kedvesük nagyon várták a Luca napját. Kis cédulákra felírták a szóba jöhető kedvesek nevét, vagy azokat a neveket, melyeket szívesen adnának kedvesük nevének, és ezekből a nevekből karácsonyig mindennap egyet elégettek. Amelyik karácsony napjára maradt utoljára, az lesz a leendő kedvesük neve.

Ezen a napon még a pogácsasütés is szokás volt. Ebből azt jósolták meg, hogy ki lesz beteg. A pogácsa tésztájára tollat tettek, és akinek a tolla sütés közben megperzselődött, az rosszra számíthatott.

Ezen a napon azonban a tréfa sem hiányozhatott. Tökből készítettek fejeket, melyet kivilágítottak és ezzel ijesztgették egymást.

Népi szokás volt még a vöröshagymából való jóslás is. Luca napján hat vöröshagymát félbevágtak, megsózták a közepét és attól függően, hogy mennyire eresztett levet egy-egy fél vöröshagyma, következtetni tudtak az elkövetkezendő időjárásra, hogy mennyire lesz csapadékos.

Luca napi mondókák:

,,Acélt hoztam kenteknek, cin legyen táljuk, vas legyen fazekjuk, ólom legyen kanaljok!
Adj Isten gazdának bort, búzát, gazdasszonynak egy kas gyereket!"

,,Luca, Luca ma vagyon, Elcsúszkátam a fagyon. Azért jöttem nálatok, Pár koronát aggyatok!
Ha nem adtok, meghaltok, Rám marad a házatok."


 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.