Gyöngysorok
2010.04.08. 19:13
Íme egy vers gyöngysoraimról, könnyeimről, melyek 1998-ban végleg elapadtak. Szívemen csak hatalmas nyomást érzek, nem érzékelem a kínt, mi benn és kinn emészti testemet.
Gyöngysorokat árulom,
fájdalommal fűztem,
minden gyöngye egy-egy könnyem,
mely lecsordult arcomon.
Az arany gyöngysor legdrágább,
gyermekkori ártatlan zöld tekintetből
patakzott könnyek díszítik e nyakéket,
fájdalma a sötétségnek.
Ezüst gyöngysoromat
leánykorom fűzte, rakosgatta
érthetetlenségekből, szégyenekből
eleredt könnycseppekből.
A rószaszín gyöngysor
egykori álmaimból készült:
énekesnő, tanárnő, bírónő,
számviteli szakember, író-költő.
Kék gyöngysorom munkából készült,
szorgalmas világmegváltóként
ember módra dolgoztam
erőmön felül a legkevesebb bérért.
Zöld gyöngysorom a lett volna remény,
kirándulások zöld erdői, füvei,
éltető reményekkel teli
szép jövő családi harmóniáról.
Lila gyöngysorom nagybetűs hölgyé volt,
aki hidegen tekintett a valóságba,
távolságot tartva védekezésül
törékenysége miatt.
Fekete gyertyából peregtek könnyeim,
így készült a tisztulók fekete gyöngye,
minden csepp könny iszony és borzalom,
nem való embereknek fülébe.
Miskolc, 2010. április 8.
|